1954-ben születtem, úgy gondolom ezzel mindent elmondtam.
A mi generációnk az, akinek nem lesz nyugdíja, mert "nem tettünk félre nyugdíjas éveinkre"! Igaz, túlóráztunk egy jó szóért is, fizettük a nyugdíj járadékot, amibe nagyon sok sorstársam belerokkant...
Most majd visszavezetnek a gazdasági életbe! Ugyan hová?
Heves megye és BAZ megye határán élünk férjemmel egy kis faluban, Egerfarmoson.
Itt munkahelyet találni, szinte lehetetlen. Még a takarítónőnek is szakképzettnek kell lennie!
Pedig életem során sokat tanultam és még mindig tanulok is, mert azon a véleményen vagyok: ahány szakma, annyi ember.
Közgazdasági szakközép iskolában érettségiztem, a Magyar Postánál 25 évig dolgoztam, ahol a létező összes belső tanfolyamot kitűnőre végeztem el, mégis megszűnt a munkahelyem. Ötven évesen elvégeztem egy szoftver üzemeltetői iskolát, amiről OKJ-s vizsgám is van. Szakképesítésemre nincs igény. Ha üresedés van, akkor valakinek a valakije kerül oda.
Férjem elektroműszerész, ő szívinfarktus kapott, szívének 30%-a elhalt, segíteni nem tudnak rajta, most épp "rehabilitálják" havi 60 000 Ft-ért.
Rokkant nyugdíja 78 000 Ft volt.
Engem szintén "leselejteztek", de én csak 27 000 Ft-ot kapok, és mivel közel vagyok a nyugdíjkorhoz már nem vagyok rehabilitálható.
Éltük mindennapi életünket, ettük a krumplit meg a sok-sok tésztát, mert a sárgákat be kell fizetni! Egyre kevesebb jutott az élelmiszerekre, ezért elhatároztam, hogy az interneten keresek munkát. Próbálkoztam mindenfélével, de mindig kudarcot vallottam. Ebből is sokat tanultam.
Egy napon kaptam egy e-mailt, amelyben munkát ajánlottak. Tetszett a megkeresés, megér egy beszélgetést. És valóban egy olyan lelkes csapatba kerültem, amit nem vagyok hajlandó kihagyni és mindent megteszek annak érdekében, hogy együtt is maradjunk!
Nemcsak magunkért, hanem 3 gyerekemért és 6 unokámért! Ők azok, akikért érdemes tenni, szorgalmasan dolgozni:
AJÁNLOM AZ OLDALT
